Hogyan válhatunk képessé egy BANI világban egészséges, értelmes életet élni? Hogyan kezdhetjük el szűkebb életterünket rendezettebbé, tudatosabbá tenni, hogy esélyt teremtsünk arra, hogy a váratlan kihívásokra, nehézségekre rugalmasabban tudjunk reagálni?
A válasz egyetlen, talán már elcsépeltnek tűnő gondolat a megfogalmazott kérdésekre: Önismerettel. Az önismeret, önreflexió, önfejlesztés az alapja annak, hogy szemléletmódunkon, hozzáállásunkon, viselkedésük elemein, és ezáltal életminőségünkön változtathassunk.
Belső kognitív, érzelmi és spirituális állapotunk nagyban meghatározza, hogy miként nyilvánulunk meg a külvilágban. Békés, kiegyensúlyozott, boldog, egyetemes felelősséget érző embereként vagy zaklatott, feszült, stresszben őrlődő, egyéni érdekekre koncentráló, alacsony tudatossággal bíró emberként akarunk viszonyulni a külvilághoz, az élethez. A döntés mindannyiunk kezében ott van.
Milyen módon indulhatunk el belső egyensúlyunk és magasabb önismerettel rendelkező életvezetésünk kialakítása felé? Számos önfejlesztési irány kínálkozik, tapasztalataik szerint bármelyiken indulunk is el, az hozzásegít a tudatosabb életvezetés fokozatos kialakításához és az egyéni fejlődési utak tervezéséhez. Íme néhány lehetséges irány:
Meditáció és a tudatosság gyakorlása: ezen az úton elindulva az elme “zajmentesebb” működését tapasztalhatjuk meg és a belső csendünk segít bennünket intuitívebb, kreatívabb, empatikusabb kapcsolódáshoz, valamint a tudatosabb jelenlét fokozódásával az improvizációs készségünk is fejlődik.
Tudatos önismereti munka: akár egyénileg, akár csoportosan szakember támogatásával feltárhatjuk belső erőforrásainkat, eddig ki nem használt lehetőségeinket, megismerhetjük és túlhaladhatjuk rögzült mintáinkat, sémáinkat és még számos lelki ösvényt járhatunk végig. Minden önismereti út egy szabadabb, tudatosabb, teljesebb élet lehetősége felé vezet.
Közösségi kapcsolatok fejlesztése: életminőségünket, egészségünket, sőt várható élettartamunkat is jelentősen befolyásolja emberi kapcsolataink minősége. A közösséghez tartozás, a bizalom és pszichológiai biztonság élménye és az ebben való fejlődés esszenciálisan fontos a pszichológiai jólléthez.
Megkérdőjelezés és a rugalmas gondolkodás fejlesztése: elemi fontosságú, hogy a mai információs cunamiban kialakítsuk magunkban döntéseink tudatosságát támogató, rugalmas, kritikus gondolkodás feltételeit. Ehhez a jelenlegi gondolkodásunk gátjait és mozgatórugóit szükséges feltárni, majd a “rossz” szokásokat, automatizmusokat tudatos, az aktuális helyzethez illeszkedő gondolkodási módokká alakítani. Az eredmény, magasabb kontrollérzés, a hatékonyabb tájékozódás élménye, valamint a döntéshozatali képességünk fejlődése.
A természettel való tudatosabb kapcsolódás kialakítása: a természeti folyamatok ismerete, tudatosítása és a természetben töltött minőségi idő számos jótékony hatással bír. A testi egészségi állapotunk javulása mellett, lelkileg is feltöltődést jelent a természettel való kapcsolódás. Azzal, hogy rendszeresen érezzük magunkat a természet szerves részének a felelősségvállalásunk is erősödik természeti értékeink és környezetünk védelmével kapcsolatban. Fontos megjegyeznünk, hogy az ökoszisztéma az általunk ismert leginkább reziliens rendszer, ezért sokat tanulhatunk tőle.
Tanulás és önfejlesztés: új ismeretek, nézőpontok megismerése, új készségek és kompetenciák elsajátítása és gyakorlása segít megérteni, hogy az élet a növekedésről és a teljesebbé válásról szól. Azt is megtapasztalhatjuk, hogy igazán teljesebbé belső erőforrásaink, tudatosságunk növelésével válhatunk, nem pedig az anyagi javak felhalmozásán keresztül.
Reziliens attitűd és működésmód: a lelki újjászerveződés képessége, ma a túl és jól élés egyik legfontosabb készségtára. A fejlesztése szorosan kapcsolódik az ebben a listában szereplő más irányokkal is. Stabil önismereti alapokon formálhatjuk magunkat egyre reziliensebb személyiséggé.
Empátia és együttműködés: e két kompetencia fontos motorja a közös célok elérésének. Önmagunk és egymás pontosabb értése és megértése, elfogadása, határaink tiszteletben tartása és a személyes kapcsolódási, együttműködési pontok megtalálása hatalmas előnyökkel jár. A magasabb rendű célok tudatosítása után csak együtt tudunk globális változtatásokat létrehozni. Mindezek előtt a legszűkebb környezetünkkel, családunkkal, szeretteinkkel, munkatársainkkal való minőségi együttműködés teremti meg az alapot a nagyobb társadalmi csoportok közötti empatikus kapcsolódáshoz.
Ezekkel a gondolatokkal szeretnénk elindítani benned is egy kis önvizsgálatot annak érdekében, hogy megtaláld a saját fejlődési utad, ami átvezethet a BANI világból egy harmonikusabb, önmagad teremtette valóságba.
Argalász Attila írása
