Hogy jelen vannak-e az érzelmek a munkahelyen? Ennek belátására talán nincs is szükség hosszú kutatások, felmérések lefolytatására. Elég csupán józan ésszel belegondolnunk abba, hogyan is telnek mindennapjaink a munkahelyünkön. Segítek egy kicsit egy rövid, talán ismerős történettel!
Egy szép hétfő reggel bal lábbal kelsz fel az ágyból, a hangulatod mutatója közelít a nulla felé, az első kávé – ami nélkül általában elindulni sem tudsz – a ruhádon landol, a kocsi nem indul, mert az éjszakai fagyban lemerült az akkumulátor, így tömegközlekedéssel indulsz a munkahelyedre…. és ennek köszönhetően természetesen késve érkezel annak a projektnek az indító megbeszélésére, amelynek épp Te vagy a vezetője; és a csapat, amelyet koordinálnod kell, nos, hát nem a legkönnyebben kezelhető. Már látod, hogy ki szánakozva, ki mérgesen néz rád, ahogyan belépsz…
Mit érezhetsz ilyenkor? Minimum zaklatottságot, frusztrációt, tehetetlenséget, esetleg dühöt, meg-nem -értettséget, bizonytalanságot. És hidd el, ezeket a többiek is – jelen esetben a munkatársaid – pontosan érzékelik.
Szóval, mi történik ilyenkor? Az ajtón kívül hagyod a nehezen induló reggel hangulatodra gyakorolt nyomait és mosolyogva, tettre készen belépsz az irodába és a lehető legnagyobb határozottsággal levezeted a meetinget? Vagy? Ziláltan beesel a terembe és üvöltve közlöd mindenkivel, hogy tanúsíthatnának némi megértést az irányodba egy ilyen reggel után? Vagy? Veszel egy nagy levegőt, elszámolsz háromig, belépsz a terembe, röviden megemlíted, hogy elég rosszul indult a napod, de most itt vagy készen arra, hogy a lehető legtöbbet hozzátok ki belőle így együtt? Te mit tennél?
Sokan, sokféleképpen reagálunk a környezetünk hatásaira vérmérsékletünk, indulataink, automatizmusaink szerint. De nem mindegy, hogyan tesszük mindezt. Az érzelmek életünk minden színterén és minden pillanatában jelen vannak és akarva-akaratlanul is kommunikáljuk őket valamilyen módon. A hangsúly a tudatosságon van. Azon, mit kezdünk ezekkel az állandóan munkálkodó érzelmekkel, amelyek hatása ránk és munkatársainkra megkérdőjelezhetetlenül érezhető.
Ha felismerjük, milyen érzelmeket gyakorolnak ránk a történések, meg tudjuk ezeket fogalmazni, tudjuk szabályozni az intenzitásukat, tudjuk ezeket kommunikálni mások számára, felismerjük milyen hatással vannak ezek ránk, és milyen hatással bírnak a környezetünkre, tudjuk ezeket a helyzeteket tudatosan látni és kezelni, akkor megadjuk a lehetőséget önmagunk és munkatársaink számára egy nyílt, őszinte, bizalmi alapon működő együttműködés megteremtésére. Érzelmeinkkel megfelelően bánni a munkahelyen fontos készség – akár vezető vagy, akár csapattag.
