2022 nyarán, egy TikTok videó robbantotta a bombát: a csendes kilépés (quiet quitting) egy olyan jelenség, amivel foglalkoznunk kell. Azóta kutatások is alátámasztják: mind nemzetközi, mind magyar mintákon látszik az az eredmény, hogy a munkavállalók több mint felét érinti a csendes kilépés. Ők azok, akik valójában nem lépnek a munkahelyükről, de pszichológiailag eltávolodnak attól, csak a szükséges minimumot végzik el, és annál semmivel sem többet.
Ez valóban egy új jelenség?
Jogosan tehetjük fel a kérdést, hiszen korábban is tudtunk olyan munkatársakról, akik híresen kerülték a kemény munkát, nagyjából megcsinálták, amit meg kell, és egyebekben elpihengettek, mielőtt haza indultak. A kevésbé elégedett, motivált munkavállalók régen is és ma is megtalálták, találják a módját annak, hogy kivonják magukat a feladatok alól, és mégiscsak megkapják ugyanazt a munkabért, amit az azonos munkakörben dolgozó lelkes, proaktív kollégáik. Mindaddig, míg ők voltak a kisebbség, akik kapcsán el lehetett sütni egy-egy belsős poént, a szervezeti csipkelődés szintjén maradva, addig nem volt ennyire forró a téma. Most azonban, hogy maga a csendes kilépés ekkora százalékát érinti a munkavállalóknak, már érdemben kell vele foglalkoznunk.
Mik a csendes kilépés legfőbb tünetei?
Az érintett kollégákra jellemző, hogy:
- csak a kötelező minimumot végzik el,
- sosem lépik túl a hivatalos munkaidejüket,
- nem vállalnak plusz vagy extra feladatokat,
- motiválatlanok,
- a kezdeményezőkészség hiánya érződik rajtuk,
- megszűnik a munkához való érzelmi kapcsolódásuk, így például a munkával kapcsolatos aggodalmaik is.
A csendes kilépés előjele lehet, hogy láthatóan csökken a munkatárs elkötelezettsége, növekszik a szabadságok, táppénzes napok száma, az illető nem vesz részt az informális, nem kötelező munkahelyi programokon, nem kapcsolódik be aktívan a megbeszélésekbe és egyéb kommunikációs helyzetekben is inkább passzív marad, csökken a teljesítménye, nő a feladatok befejezésére szánt idő.
Kiket érint leginkább?
A kutatási adatokból kitűnik, hogy a legfiatalabb munkavállalókat érinti markánsan a csendes kilépés. Felmerülhet a kérdés, hogy ők valójában csendes kilépők, vagy már egy egészen másfajta attitűddel léptek be a munka világába? Erdélyi Ajna és Frankó Luca hazai mintán végzett vizsgálatának eredményei alapján a csendes kilépés nagyobb aránya a fiatalok esetén összefüggést mutathat a Z generáció határhúzás iránti nagyobb igényével, a kisebb munkaerőpiaci mozgástérrel és az alacsonyabb észlelt támogatottsággal.
A háttérben meghúzódó okok
Az okok nagyon összetettetek lehetnek, és valószínűleg mindenkinél más-más arányban vannak jelen. Elképzelhető, hogy a csendes kilépő kolléga elégedetlen a munkájával, de a munkaerőpiac bizonytalansága miatt inkább a maradást választja. Ezzel kicsit ellentétesen az is meghúzódhat a háttérben, hogy a munkavállaló szívesen dolgozik a szervezetben, de inkább a terhelés csökkentése, a kisebb fokú bevonódás mellett dönt, hogy ne égjen ki, fenntartható legyen a helyzet hosszabb távon is. Sokan tekintik a csendes kilépést a munkához való egészségesebb viszony kialakításának lehetőségeként, a túlhajszoltság kultúrájából való visszavonulás egyik elkerülhetetlen lépéseként. Vannak olyanok is, akik szervezeti problémák, rossz légkör, esetleg a toxikus vezetői magatartás miatt választják ezt a fajta kivonulást, várva a helyzet javulására.
Mit lehet tenni?
Az első és legfontosabb lépés: a tudatosság – tisztában lenni azzal, hogy mi a csendes kilépés. A következő pedig az, hogy egy olyan szervezeti légkört teremtsünk meg, amelyben lehet is erről párbeszédet kezdeményezni. Természetesen ezek egyszerűnek tűnnek leírva, azonban a jelenség és a megoldási alternatívák feltárása túlmutat ezen cikk mélységi és terjedelmi keretein.
Ha bővebben érdekel a téma hallgasd meg a következő podcast beszélgetésünket, ami a csendes kilépést járja körül, a téma egyik fő hazai kutatójával, Frankó Lucával!
