Képzeld el, hogy van valaki, aki őszinte szeretettel fordul feléd. Aki észreveszi, hogy mikor, mire van szükséged, azt, amikor túlterheled magad, és pont úgy gondoskodik rólad, ahogyan ott és akkor az a leginkább fogadható számodra. Akinél, nem számít, ha épp rossz napod van, vagy nem csináltál semmi extrát, akkor is ugyanúgy szeret és elfogad, mint amikor a csúcson vagy. És most képzeld el, hogy ez a valaki, te magad vagy.
Mit jelent az öngondoskodás?
Az öngondoskodás azt jelenti, hogy törődünk magunkkal, és minden napunkba beiktatunk olyan gyakorlatokat, tevékenységeket, amelyeket azért csinálunk, mert kedvünk van hozzá, mert feltölt. Az öngondoskodásunk fontos pillére a saját testi és lelki működésünkhöz való szeretetteli fordulás – ennek köszönhetően pedig az, hogy jó ételekkel tápláljuk magunkat, figyelmet fordítunk a testi egészségünkre (mozgással, egészségügyi szűrésekkel, betegség esetén pihenéssel), hogy az időbeosztásunkat úgy tervezzük meg, hogy abban a feltöltődés is fontos szerepet kap, hogy meghúzzuk a határainkat, és nemet mondunk arra, amire nem tudunk jó szívvel igent mondani. Ez nem egy olyan dolog, amit egyszer elvégzünk, és kipipálhatunk, hanem egy a jóllétünket szolgáló folyamatos szokás.
Miért fontos?
Az öngondoskodás azért fontos, mert ez lesz az, ami megalapozza a nehéz helyzetek és a stressz kezelésének képességét, a rövid és hosszú távú egészségmegőrzést, és ezáltal hozzájárul a testi-lelki és mentális jóllétünkhöz.
Ha elsajátítjuk az öngondoskodás készségeit, akkor képesek leszünk rá, hogy kialakítsunk magunkban egy belső otthont, egy biztonságos teret, ahova jó hazatérni, ahol meg tudunk nyugodni, ahol igazán önmagunk lehetünk, és jól tudjuk érezni magunkat.
Ha megerősítjük ezt a belső magot, központot magunkban, akkor az azt is jelenti, hogy meg tudunk bízni önmagunkban, rendben van az önbecsülésünk, és neki tudunk látni a problémák megoldásának vagy a kihívásos szituációk kezelésének.
Az öngondoskodásunk gyökerei
Abban, hogy mi hogyan fordulunk önmagunkhoz, óriási szerepe van annak, hogy kisgyermekként azok, akik gondoskodtak rólunk, körülvettek minket, hogyan fordultak hozzánk. Leginkább a szüleinkkel való kapcsolatunkban alapozódik meg a saját magunkhoz való viszonyulásunk, hiszen ők azok, akik a legkorábbi időszaktól gondoskodnak rólunk. Amennyiben a szüleink elérhetőek voltak, kapcsolódtak hozzánk és többnyire jól reagáltak az aktuális szükségleteinkre és jelzéseinkre, akkor az „elég jó szülő” mintája nem ismeretlen számunkra, van hová nyúlnunk, és az öngondoskodás könnyebbé válik. Sokszor már az is elég, ha elképzeljük, hogy hogyan tudnánk önmagunk legjobb szülőjévé válni, mit tenne adott esetben az édesanyánk/ édesapánk, és pontosan ezt megtesszük mi, saját magunkért.
Amennyiben a szüleinkkel való kapcsolatunk kevésbé volt kielégítő, valamiért ők nem voltak elérhetőek, figyelmen kívül hagyták a jelzéseinket, vagy nem jól ismerték fel azokat, akkor nehezebb helyzetből indulunk, de szerencsére mind az önmagunkhoz való viszonyulás, mind az öngondoskodás képessége fejleszthető.
Ez is egy fejleszthető képesség, de hogyan?
Grandiózus kijelentésnek tűnhet, de az öngondoskodásra is éppen annyiféle jó technika és stratégia létezik, amennyien élünk ezen a bolygón.
Ahhoz azonban, hogy el tudjuk kezdeni az öngondoskodási tevékenységet bevezetni az életünkbe, három fontos lépést biztosan meg kell tennünk:
- Felelősséget vállalni önmagunkért.
Az életünkben zajló történések nem szolgálhatnak mindig kifogásként arra, hogy miért hanyagoljuk el magunkat. Nem okolhatunk folyton másokat, és nem helyezhetjük őket (legyenek ezek személyek vagy teendők) állandóan önmagunk elé. Itt az idő, hogy felelősséget vállaljunk a testi-szellemi-lelki egészségünkért és jóllétünkért! Mi vagyunk önmagunk állandó társasága, akire számíthatunk minden esetben. Kiért másért tennénk meg, ha nem épp önmagunkért?
- Észben tartani, hogy törődni magunkkal nem önzőség.
Amikor kapcsolódunk magunkhoz, törődünk magunkkal, az nem önzés, hanem egy olyan öntisztelő cselekedet, ami másokkal szemben is figyelmes dolog. Hiszen akkor leszünk önmagunk legjobb verziói, ha ezt megtesszük. Így ezzel a környezetünk is csak nyer.
- Öngondoskodási tervet készíteni.
Az öngondoskodási terv sokféle lehet. Amennyiben neked ez kihívást jelent, kezdd kicsiben! Minden napodba tervezz be 15 percet, amikor valami számodra kellemes, pihentető, feltöltő dolgot csinálsz! És legyen egy héten legalább egy olyan nap, amikor egy teljes órát szánsz az öngondoskodásra!
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Vannak azok a helyzetek, amikor azt tapasztaljuk, hogy az öngondoskodás sehogyan sem megy, az önmagunkhoz való viszonyulás minden csak nem szeretetteli. Kíméletlenek vagyunk magunkkal, és bárhogy próbálunk ezen változtatni nem sikerül. Nem engedjük meg magunknak sem a hibázást, sem a pihenést. Ilyenkor érdemes egy pszichológus segítségét kérni, akivel fel tudjuk fejteni a mélyben meghúzódó okokat, és a közös munkában felül tudjuk írni ezeket az akadályokat, elindulva az önelfogadás és önszeretet útján.
