A kiégésről, burn-out szindrómáról régóta beszélünk, és talán egyre tudatosabbak is vagyunk rá. A veszélyeztetett szakmacsoportokról és a megelőzésről cikkek garmadája szól, ugyanakkor vannak még vakfoltok ezen a téren is. Sokakat meglep, hogy nem csak a munkahelyünkön éghetünk ki. Mint ahogy az sem annyira közismert, hogy a kiégés nem csak az életközép környékén és után jelentkezhet, hanem már a fiatal felnőttek egy részét is érinti. Arról pedig elvétve találunk irodalmat, hogy mit kell tenni akkor, ha nem sikerült a prevenció, és már ott vagyunk, ahol a part és az összes határunk szakad: felismertük, hogy bizony érintettek vagyunk burn-out szindrómában. Füredi Júlia „Elég!” című könyvét éppen ezért ajánlom nektek most: ledönt rengeteg tévhitet, megragadja a kiégés izgalmas és nem annyira közismert aspektusait ráadásul még konkrét lépéseket, programot is ajánl, annak érdekében, hogy kilábaljunk, vissza találjunk önmagunkhoz.
Hogy felcsigázzam az érdeklődést, ugyanakkor ne „spoilerezzek”, összegyűjtöttem néhány érdekes kérdést, amelyekre a könyv válaszokat ad:
- Mi a különbség a nők és a férfiak kiégése között?
- Hogyan ágyazhatunk meg a gyermekeink későbbi kiégésének? Mit érdemes elkerülnünk?
- Vajon mi köze van a közösségi médiának a kiégéshez?
- Milyen nehézségeket hordoz, hogy a mai fiatalok számtalan lehetőség közül választhatnak?
- Mik a kiégésre való hajlamosító tényezők?
- Milyen típusai vannak a kiégésnek?
- Mik a kiégés hátterében húzódó okok?
- Kiégés? Depresszió? Szorongás? Krónikus fáradtság? Életközépi válság? Üres fészek? Addikciók? – Hol fednek mindezek át, és miben különböznek?
- Mit tehetünk, ha a környezetünkben valakin felfedezni véljük a kiégés jeleit? Mi a teendőnk, barátként, családtagként, vezetőként?
- Hogyan függ össze a pszichológiai biztonság és a kiégés megelőzése?
A Főnix Program – avagy hogyan szülessünk újjá hamvainkból, és váljunk sebezhetetlenné?
A könyv első felében főként a fenti kérdésekre kapunk választ, a gyakorlatias bevezetés után pedig, a második és egyben hosszabbik felében a szerző a konkrét programról ír. Már a bevezetőben felhívja a figyelmünket, hogy nincsenek univerzális megoldások, legyünk magunkkal őszinték, itt és most jött el a pont, hogy a cukormázat, hurráoptimizmust, toxikus pozitivitást hagyjuk el, és induljunk el a saját utunkon. Ehhez a Főnix Program névre elkeresztelt „csomag” ad nekünk útravalót, bőven mazsolázhatunk mindabból, amit a könyv kínál. Ha valami nagyon idegen tőlünk, kihagyhatjuk, és kereshetünk másik gyakorlatot, amit be tudunk építeni.
A teljes Program bemutatására ott a könyv, így én most csak néhány elemet emelnék ki, amit pszichológusként különös értéknek érzek már önmagában is, nem csak kiégés esetén:
- A dagonyázás, mint első lépés: nem tagadni, hanem felismerni, elismerni az érzéseinket. Megnevezni, lerajzolni, színt, szagot társítani hozzá. Együtt lenni azzal, ami van. Találkozni önmagunkkal. Ez az, amiről már az érzelemszabályozás kapcsán is írtunk, beszéltünk.
- A fizikai/ testi tényezől fontosságának kiemelése – magam is azt vallom segítőként, amit a szerző is: hiába gyúrjuk a lelket, ásunk mélyre, mindaddig, amíg a testünk nincs rendben, kicsit olyan, mint lyukas kanállal hordani a vizet.
- Ugyan sok közismert praktika felmerül a könyvben, mégis olyan rendszerbe szerveződik, hogy egy gazdag és strukturált gyűjteményt, útravalót ad. Elmondja, hogy mely technikák, melyik pontokon, hogyan és miért tudnak segíteni. Ez hiánypótló akkor is, ha az adott gyakorlattal, technikával nem először találkozunk.
- Felhívja a szerző azokra a pontokra, tünetekre a figyelmet, ahol mindenképpen érdemes hivatásos segítő, orvos, pszichológus segítségét kérnünk.
Összegezve: jó szívvel ajánlom Füredi Júlia könyvét tényleg, kivétel nélkül mindenkinek – főként azért, mert az olvasása után még tudatosabbak lehetünk a kiégésre és a megelőzésre is – és eszköztárunk is lesz a kilábaláshoz.
✒️ Hont-Gáspár Anita tollából
ismerd meg a szerzőt mélyebben ➡️
