Hányszor hallod azt, hogy az életed, álmaid a komfortzónán kívül kezdődnek? Hogy ki kell lépned ebből a zónából az egyedi, új tapasztalásokért? Vannak napok, amikor velem többször is szembejön: motivációs plakátok, baráti jó tanácsok, netes bejegyzések bíztatnak bennünket erre. Mindeközben pszichológusként dolgozva az egyéni konzultációkon és a tréningeken is tapasztalom, hogy milyen mértékű a túlhajszoltság, motivációvesztettség, a kiégés és a kilátástalanság. Azok, akik segítségért érkeznek hozzám, sokszor kétségbeesetten szeretnének visszatalálni önmagukhoz. Abba a bizonyos zónába, aminek csak az elhagyásáról hallunk. Joggal merül fel a kérdés: akkor most hogy is van ez? Tényleg olyan rossz az élet a komfortzónánkban?
Mit jelent a komfortzónámban lenni?
A komfortzóna az a hely, ahol biztonságban érzed magad. Minden értelemben: testileg, lelkileg, szellemileg. Ahol azt éled meg, hogy jó vagy úgy, ahogy vagy, szabadon lehetsz önmagad. Ez a zóna olyan, mint egy otthon, ahova jó hazaérkezni. Ahol akkor is rendben vagy, amikor kinyúlt pulcsiban és mackóban ülsz, és akkor is, amikor szárnyalsz, flow-ban vagy alkotsz, növekedsz, teremtesz, a legjobbat hozod ki magadból. Egy olyan belső, biztonságos mag, ahová visszavonulhatsz a nehéz időkben, erőt gyűjteni, összeszedni magad. Ami segít, hogy újult erővel vágj neki a kihívásoknak.
A komfortzóna bár nagyon stabil és biztonságos hely, mégsem merev, hanem folyamatosan és dinamikusan változik és alakul, úgy, ahogy te magad is. És igen, a változásban a növekedés is benne van. Ugye, hogy nem is hangzik ez olyan rosszul?
Mi történik, ha elhagyom a komfortzónámat?
A komfortzóna elhagyása kényelmetlenséggel és szorongással járhat. Ami nem feltétlenül baj, az élet nem olyan műfaj, ahol ezeket meg lehet úszni. Az azonban biztos, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen reagálunk ezekre. Eltérő mértékű szorongást vagyunk képesek elviselni, kezelni, és különböző az az időtartam, amíg ez bírható. Vannak, akik számára az ismeretlen, új helyzetek motiválóak, szükségesek, ezekben lubickolnak (ez komfortzónán belül van nekik) és vannak olyanok, akiknek a változás nehéz (komfortzónán kívüli).
Alapvetően nem a komfortzóna elhagyása a baj. Hanem az, ha nem tudjuk, hogy hol vannak a biztonságos zónánk határai, illetve, ha tartósan a komfortzónánkon kívül élünk. Ha soha nem térünk vissza a biztonságos, belső központunkhoz, ha elveszítjük önmagunkkal a valódi kapcsolatot, ha már azt sem tudjuk, miért csináljuk ezt az egészet, akkor az előbb vagy utóbb valamilyen testi vagy lelki tünet formájában fog jelentkezni.
Mi van a komfortzónán kívül?
Jóval kevesebbet hallunk erről, de igazából két másik zóna van a komfortzónán kívül: a túlélő és a beletörődés zóna. Azoktól, akik rendszeresen és/ vagy sokat vannak a túlélőzónában, gyakran hitvallásként hallhatjuk a következő mondatokat: „Majd pihenek, ha meghaltam.” vagy „Ami nem öl meg, az megerősít.” esetleg „Kemény munka nélkül nincs siker”. Ez alapvetően a túlhajszoltság terepe, ami a zóna komfortzónához közelebb eső tartományában még vihet sikerre, de minél messzebb kerülünk a biztonságos helyünktől, és minél huzamosabb ideig vagyunk a túlélőzónában, annál biztosabb, hogy utolér bennünket a kiégés, a kapcsolati problémák az egészségügyi nehézségek. Ebből a zónából még könnyebb visszakormányozni magunkat a komfortzónába. Egyszóval: nem az a baj, ha van egy hajtósabb időszak, hanem az, ha ennek soha nincs vége.
A beletörődés-zóna már keményebb dió. A zóna legmarkánsabb ismérve a teljes kimerültség érzése. Sokszor ebből a zónából érkeznek hozzám egyéni konzultációra a kliensek a talajvesztettség, teljes demotiváltság, reménytelenség, kilátástalanság állapotában. Akik korábban tövig nyomták a gázt, mert nem hitték el, hogy önmagukért szerethetőek, folyamatosan többet, jobbat akartak letenni az asztalra. Nagyon távol kerültek a komfortzónájuktól, és már nem találnak egyedül vissza. Szerencsére mindig van visszaút. Sokszor egészen az alapokig megyünk vissza, az önértékelés, önbecsülés témája itt nagyon fontossá válik: hogy el merjük hinni magunkról, hogy elég és pont az a különleges, akik mi magunk vagyunk. Hogy nem kell széthajtanunk magukat olyasmiért, ami igazából nem is passzol hozzánk, csak külső elvárásokból fakad.
A fejlődés tényleg csak a komfortzónából kilépve lehetséges?
Ezen a ponton egy csomó aggály felmerülhet akár benned is, hogy a kényelmes élet, az vajon lehet-e sikeres élet? Azt kell, hogy mondjam, hogy igazából semmi nem igazolja azt, hogy a siker eléréséhez tartósan ki kell lépni a komfortzónádból. Az igazán sikeres emberek inkább pont arról számolnak be, hogy a hivatásuk örömforrás számukra, az ezzel való foglalkozás pedig belső motivációból fakad. Tehát alapvetően szeretik, amit csinálnak, komforton belül van nekik, ki tudnak benne bontakozni. Megélik a flowt és lubickolnak. Nyilván vannak ez esetben is időszakok, amik során átkirándulunk a másik két zónába, de az idő nagy részében jól tudjuk magunkat érezni, a helyünkön vagyunk, és igazából a saját csodánk – a legtöbb esetben – valahogy mégsem a komfortzónán kívül történik.
🖋️ Hont-Gáspár Anita tollából.
