Az igazi hitelesség és önazonosság nem csupán a személyes életünkben, de a munkahelyünkön is kulcsfontosságú. A munkatársak, akik elrejtik valódi énjüket, hatalmas energiákat pazarolnak a látszat fenntartására, ez pedig hosszú távon rontja az együttműködést és a szervezet sikerét. Egy olyan vállalati kultúra, amelyben mindenki önmaga lehet, nemcsak a lojalitást erősíti, hanem a kreativitást, az innovációt és a bizalmat is új szintre emeli. Ideje elgondolkodni azon, hogyan teremthetünk olyan környezetet, ahol az önazonosság érték és erőforrás.
Mindenki, aki járt valaha már tréningen, ismeri a Johari ablak modelljét. Aki ismeri, az tudja, hogy minél nagyobb a nyitott terület a modell szerint, annál nagyobb lesz az egyén személyközi hatékonysága, ezzel szemben a nagy zárt terület, amikor bizonyos személyes tulajdonságainkat, erősségeinket és gyengeségeinket, gondolatainkat, véleményünket eltitkoljuk mások elől, megtartjuk magunknak, az árt a bizalomnak, a személyes hitelességünknek és nagyban megnehezíti az együttműködést.
Tudjuk, mégis olyan környezetet teremtünk a munkahelyeken, ahol azért, hogy megfeleljünk, be kell illeszkednünk, az elfogadott módon kell öltözködnünk, viselkednünk – ez eddig talán még egy határig rendben is van. A probléma ott kezdődik, ha az elvárt módon kell gondolkodnunk és véleményt formálnunk is.
Az öncenzúra és a nem önazonos viselkedés azonban nagy árat követel az egyéntől, és hosszabb távon a szervezettől is. Ha úgy érezzük, nem fogadnak el bennünket valódi önmagunkként, ha furcsaságaink miatt kilógunk, ha túl gyakran látunk összeráncolt szemöldököket magunk körül, akkor létrehozunk egy a munkahelyi pozíciónknak megfelelő, elfogadható szerepet, amelyet a mindennapokban működtetni fogunk, és valódi énünket elrejtjük mögé. Mosolygunk, bólogatunk, egyetértünk.
Csak mindeközben lélektanilag leválunk a csapatról és a cégről.
Csak mindeközben óriási energiát éget el bennünk a látszat fenntartása és az, hogy „viselkedjünk”. A legrövidebb út a kiégéshez.
Csak mindeközben akár saját önértékelésünket is romokba dönthetjük.
Pedig
Pedig azok a kollégák, akik önmagukat adhatják, kiteljesedhetnek a munkájukban. Megélhetik a valahová tartozás örömét, amely egy új dimenzióba emeli a lojalitást.
Pedig az önazonosság utat nyit a felszabadult gondolkodásnak, az ötleteknek, a javító szándéknak és az innovációnak.
Pedig önmagunk őszinte felvállalása és a másik elfogadása új szintre emeli a bizalmat és a csapatmunkát.
Pedig az emberarcú vezetés a fejlődés legerősebb katalizátora.
Ideje, hogy a szervezetek úgy tekintsenek magukra, ahol emberek dolgoznak együtt emberekkel, közös célokért, és minden egyén hozzájárulása értéket teremt.
Egy ilyen vállalati kultúra kialakítása egy olyan befektetés, amely megtérül munkaerő-megtartás, fejlődés, innováció, rugalmasság és ügyfélelégedettség azaz végső soron versenyképesség formájában.
