Évtizedek óta hallgatjuk, hogy a stressz káros, megbetegít, és ha lehet, legyünk kedvesek messziről elkerülni, semmin nem „stresszelni” magunkat, ha rövidebb és főleg hosszabb távon jót akarunk. Mindeközben a modern stresszkutatók rájöttek, hogy a fenti tételmondatok a stressz károsságáról igazából a pszichológia hőskorából származó patkánykísérleteken alapultak. Legyünk őszinték, bármennyire is kimerültnek, és űzött vadnak érezzük magunkat, a munkahelyi stresszhelyzeteink talán nehezen összehasonlíthatóak azon kísérleti állatok sorsával, akik egy vízzel teli vödörből próbáltak kievickélni az életükért küzdve, nehogy megfulladjanak.
Új tudás – a stressz modern tudománya
A stressz modern tudománya rávilágít, hogy a stressz nem elkerülhető, az életünk szerves részét képezi. És ez jól is van így, hiszen az emberi szervezet egy nagyon érzékeny és jól kitalált rendszer, a stresszreakció elsősorban azért alakult ki, hogy segítsen cselekednünk, azokban a helyzetekben, amikor erre szükség van. A stressz-reakció rendszerünk folyamatosan kutatja, hogyan kezelheti legjobban a felmerülő kihívásokat. Olyannyira finomhangolt a folyamat, hogy annak megfelelően, hogy milyen jellegű az adott szituáció (pl. társas stressz vagy vizsgahelyzet), a szervezetünk más-más hormonok termelődésével és különböző élettani változásokkal reagál, segíti a helytállást, alkalmazkodást.
Az egyéni reakciónk természetesen számos dolog függvénye, közrejátszik benne az élettörténetünk, a genetika, és ahogy fentebb írtam a stresszhelyzet típusa, jellege. Az viszont szintén jó hír, hogy a rendszerünk képes tanulni, fejlődni, reziliensebbé válni. Ehhez az első lépés lehet, hogy a stresszre elkezdünk barátként tekinteni, megváltoztatni az ezzel kapcsolatos gondolkodási beállítódásunkat.
Miben segít bennünket a stressz?
Ahhoz, hogy barátkozni tudjunk a stresszel, nézzük meg, mi mindenben van a segítségünkre!
- A stresszreakció segít felnőni a kihívásokhoz
- Javul a figyelem összpontosítása
- Az észlelés, érzékszervek kiélesednek
- Növekszik a motiváció
- Mobilizálódnak az erőtartalékok
- Segít másokhoz kapcsolódni
- A stresszreakció társas kapcsolatokra, kapcsolódásokra ösztönöz
- Növeli a társaink megértését, empátiát, segítőkészséget
- Tompítja a félelmet és növeli a bátorságot
- Segít tanulni és fejlődni
- Visszaállítja az idegrendszer egyensúlyát
- Segít az ingerfeldolgozásban és élmények integrálásában
- Segít az agynak a tanulásban, növekedésben
Mit jelent a stressz napos oldala?
A stressz napos oldalán járva képesek vagyunk újragondolni a „tüneteket”, és olyan jelnek tekinteni, hogy ezek segítenek az agyunknak és szervezetünknek megküzdeni. Ugyanis nem a mindennapi bosszúságainkba betegszünk és halunk bele, hanem abba, ahogyan ezekhez viszonyulunk. Ha a mindennapi teendőinket tehernek érezzük, az többet mond a gondolkodásmódunkról, mint arról, hogy valójában mi történik az életünkben.
Ez nem jelenti azt, hogy toxikus pozitivitásban, hurrá-optimizmusban kellene élnünk a mindennapjainkat, eltagadva a nehéz élethelyzeteket, vagy érzelmi viharokat. Amikor a stresszt a barátunkká tesszük, az sokkal inkább jelent egyfajta szívósságot, bátorságot, magunkkal és másokkal való együttműködést. Amikor elkerülés helyett azt nézzük meg, miért éri meg szembenéznünk a kihívásokkal, annak milyen jelentősége, értelme lehet az életünkben. Ilyenkor a testünk is másképp reagál: a fenyegetettség (a címben emlegetett „harcolj” vagy „menekülj”) reakció helyett, a kihívás reakció lép életbe. Ez erőt ad, cselekvésre sarkall, úgy kezdünk működni, mint amikor testedzést végzünk. Jellemző érzelmeink ilyenkor egy kis szorongás, izgatottság, lelkesedés, energikusság, környezetre való ráhangolódás. A kihívás reakció eredményeképp rövid távon javul a teljesítményünk, hosszabb távon pedig az agyunk stresszel szembeni ellenállóképessége nő.
A napos oldalon járva ráébredünk, hogy azok az élmények, amelyek napi stressz forrást jelentenek, ugyanúgy az öröm és értelem forrásai is lehetnek – de ehhez el kell határoznunk, hogy annak fogjuk tartani őket. Ez azt is jelenti, hogy bátran szembenézünk a helyzetekkel, és aktív szerepet játszunk abban, ahogyan alakít bennünket a stressz.
Ez egy tanulási folyamat, és ismétlem a jó hír, hogy a stresszre adott válaszaink, helyzetkezelésünk is fejleszthető, csak rajtunk áll, hogy elinduljunk ezen az úton, és élvezzük az életet a naposabb oldalon.
✒️ Hont-Gáspár Anita tollából
ismerd meg a szerzőt mélyebben ➡️
