Tanmese a trénerről és a delegálásról

Jahaj” – nyöszörgök az orrom alatt. “Jahajjaj” – nyafogok hangosabban, hogy együttérzésre találjak. “Mi az?” – kérdezi Évi, aki soha nem tudja figyelmen kívül hagyni segély-sóhajtásaimat.

Baj van”- felelem, – és egy pillanatra el is szégyellem magam önzésemtől, de ki kell szakadnia: “Nem tudom én megtartani a Prezentációs tréninget. Nem érek rá.“ Magamba roskadva bámulom a naptáramat, mint ha attól bármi is változna. Évi persze, aki tudja, hogy ez a kedvenc témám együtt érzően sóhajt, és lemondóan azt mondja: “Muszáj lesz odaadnod valaki másnak.

Hát ilyen az, amikor a hóhért akasztják: hányszor mondtam időgazdálkodás tréningen a résztvevőimnek, hogy meg kell tanulni elereszteni a szeretem-feladatokat, és átadni valaki másnak. Az eszemmel én is tudom, értem, belátom.

De akkor is jahaj.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.