Csak ahogy az etikett tanítja

Mindig elgondolkozom azon – az ügyféllel szemben ülve egy első találkozáskor -, vajon mit érdemes rövidke egyperces bemutatkozás során magunkról elmondani. Mi az, ami érdekelheti, ami meggyőzheti arról, hogy jó kapcsolatban fogunk tudni együtt dolgozni. Rövid tétovázás után általában úgy döntök, hogy maradunk a szokványos formulák mentén. Pedig mennyivel emberibb lenne, ha éppen egymás megismerésére szánnánk egy kicsivel több időt a business témák azonnali tárgyalása helyett… Úgyhogy úgy döntöttem, itt az ideje annak, hogy rendesen bemutatkozzam, amúgy GD-módra vagyis jobban mondva Mismás-módra.

Kezdjük egyszerűen a nevemnél, hiszen az sem nevezhető szokványosnak. Sajnos sokan, amikor először meghallják, elkezdenek viccelődni (na, ezt nem igazán szeretem). Nem várom el, hogy szó nélkül hagyják, de egy sima érdekes, kedves, nahát éppen elég, sőt asszertív lenne.

Szeretetteljes és óvó légkörben eltöltött gyermekévek után elkezdődött a kellő tudásanyag megszerzésének időszaka – középiskola, egyetem, diploma francia szakon. Hogy miért pont a francia nyelv? Egyszerű a válasz, mert szép a hangzása, és mert azt mondták, hogy nehéz megtanulni. Na, ez a két dolog tud motiválni, legyen szó az élet bármely területéről: a szépség és a kellő kihívás.

Némi kitérő után a nebulók oktatása-okítása terén (hamar rájöttem, hogy fiatal vagyok én még a tizenévesek neveléséhez) áttértünk a dolgos hétköznapokra és a felnőttoktatásra. Mondhatjuk, hogy immár több mint 12 éves tapasztalattal a hátam mögött sikeresen végigküzdöttem a tréningpiac kialakulásának, megerősödésének és enyhe visszaesésének korszakát. Na persze nem trénerként, arra még mindig nem érzem magam elég felnőttnek, de biztos háttérjátékosként. Tapasztalataimat és megérzéseimet hasznosítva elég jól megérzem, hogy ki a jó tréner, melyik tréningprogram használható és melyiket nem érdemes még elolvasni sem, mit jelent a valós tréningeket megelőző előkészítés és melyiket kell a csak duma kategóriába sorolni, hogyan kell kezelni az ügyfeleket, hogyan lehet elérni azt, hogy ne beszállítóként, hanem partnerként kezeljenek. És remélem, hogy akad még néhány, amivel pár év múlva szívesen folytatnám a sort.

Mit gondol, nem lenne valóban érdekesebb ezzel kezdeni egy ügyféltalálkozót? Egyszer talán kipróbálom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.