Mire jó az optimizmus?

Környezetem, barátaim, kollégáim néha mosolyogva a szememre vetik, hogy már-már az irracionalitásig optimista vagyok. Igazuk van. Én vagyok az, aki lekicsinylően rálegyint a recesszióra, aki simán húsz emberre rendel hidegtálat egy összejövetelre, pedig csak hárman jelezték, hogy jönnek, aki meglepődve emeli fel a földről a két emeletet zuhant telefonját, mert egészen addig a pillanatig szentül hitte, működni fog, mikor odaér…

Ilyenkor mindig kapok egy-egy anyáskodó/apáskodó mosolyt – kicsit lesajnálót, de szeretettelit.

Igazuk van, mégsem változom. Hogy miért nem?

Mert optimistának lenni jó. Az optimista ember sokszor bátrabb (más olvasatban persze vakmerőbb), mint mások, és olyan dolgokba is belefog, amitől óva intik. Ha belegondolunk, ez már a nagy számok törvénye alapján is sokkal több sikerrel kecsegtet, mint a tehetetlen várakozás, a majd-csak-történik-valami mentalitás. Az optimizmus könnyen átlendít a (valószínűleg sokkal gyakoribb) kudarcokon, és mindig energiát, ha úgy tetszik, hitet ad, hogy felálljunk a padlóról. Igazán csak az optimizmus képes az álmokat átfordítani tettekre, és megelőzni a „mi minden lehettem volna” – sóhajokkal átszőtt visszatekintést az emberi élet alkonyán. Igen, ez gyakran irracionális: hiszen semmi sem nyújt kellő biztosítékot, hogy sikerülni fog – de nem is tudhatjuk addig, amíg meg nem próbáltuk.

Honnan jutott eszembe mindez?

Mert nekem ez a Húsvét csokitojásokon és olcsó kölniken túlmutató üzenete. Az, hogy a holnap egy új nap, tele lehetőségekkel – és nem csak az ünnepnapokon, hanem az év 365 napján. Tudom, kissé profán ez az értelmezés, de persze, most is bízom abban, hogy akik elolvassák, érteni fogják. :)

4 comments

  1. Holics says:

    Egy ideje már tudjuk, hogy az optimizmus valójában egy kromoszómaeltérés (ha nem is rendellenesség) :)))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.